A reggeli edzéseimen gyakran tapasztalom, hogy sokan már reggel 9-kor feszült, stresszes állapotban érkeznek meg. Mindig szoktunk egy kicsit beszélgetni órák előtt, és ilyenkor kiderül, hogy még el sem kezdődött a nap, de már a reggeli, családi készülődés is kész stressz számukra. Tudom, nem egyszerű feladat összekapni a családot, a gyerekek elkalandoznak, nincs kedvük iskolába, óvodába menni, nem készül el időben a tízórai, lassan megy a reggeli, a gyerek másik ruhát szeretne felvenni, egyszerre használná mindenki a fürdőszobát. Utána még el is kell zötykölődni a munkahelyre, vagy a dugóban ücsörögni, és bizony a reggeli stressz rányomja az egész napunkra a bélyegét. Ha ezt egy jó vígjátékban látjuk, még jót nevetünk is azon, hogy például az apuka a nagy sietségben, véletlenül a gyerek táskáját viszi magával munkába, és a nagyon fontos értekezleten a csillámos, pomponos, rózsaszínű tollal kénytelen jegyzetelni. (Azért mindenesetre, ha a blogolás nem jön be, akkor elkezdhetek bugyuta, családi vígjátékokhoz forgatókönyveket írni…… igaz történet alapján:)) A mindennapjainkat azonban ezek a helyzetek megkeserítik.

A jó hír az, hogy az ilyen típusú stresszes helyzetek egy kis szervezéssel könnyen lecsökkenthetőek. Igen, szerintem az összes stresszes helyzet kb. fele némi időmenedzsmenttel, határozottsággal, akaraterővel megoldható. De mi a helyzet a többivel? Úgy gondolom, hogy a maradék 50%-nak is legalább a fele egyszerű, akár naponta elvégezhető stresszcsökkentő technikákkal javítható. Természetesen nekem a kedvenc stresszűző módszerem a tánc (ki gondolta volna?), de erről majd később. Ha viszont azonnali stresszoldó technikára van szükség, akkor csak egy poharat veszek elő, ugyanis egy pohár víz hatékonyan csökkenti a feszültséget, dühöt, idegességet. Persze ha meg is isszuk, és nem az idegességet kiváltó személy nyakába borítjuk. :) Bár, néha ez is működhet… :) Valahogy én úgy képzelem ilyenkor, hogy a dühöm folyékonnyá válik, és elfolyik.

Természetesen, ha mindig csak tüzet oltunk, és nem foglalkozunk a stresszt kiváltó okokkal, hamar maga alá gyűrhet minket a napi mókuskerék. Tulajdonképpen akkor mi okozza a stresszt, aminek már a hallatán is kiveri az embert a víz? A stressz szó igénybevételt jelent, tulajdonképpen nem más, mint a szervezet nem specifikus reakciója minden olyan ingerre, amely kibillenti eredeti egyensúlyi állapotából, és alkalmazkodásra kényszeríti. Tágabb értelemben az ember és környezete közötti kölcsönhatás folyamatában az újszerű, magatartási választ igénylő helyzeteket stresszhelyzetnek nevezhetjük. Szűkebb értelemben csak azok a helyzetek minősülnek stresszhelyzetnek, amelyeket aktivitással kontrollálhatatlannak, megoldhatatlannak minősítünk.

Az emberi szervezetben stressz hatására felszaporodnak a különböző stresszhormonok, amelyek egy láncreakciót indítanak el. A szervezet „riadót” rendel el, tartalékait mozgósítja a belső elválasztású mirigyek, elsősorban a mellékvesekéreg hormonjainak kiválasztása révén. Ilyenkor sebesebben ver a szív, szaporább a légzés, emelkedik a vérnyomás, kiver a veríték. A megemelkedett vérnyomás miatt több vér jut az izmokba, és felszabadulnak a védekezéshez és a meneküléshez szükséges energiák. Ha a vészhelyzet elmúlik (például már nem üldöz a kardfogú tigris :)), a szervezet működése ismét visszaáll a rendes kerékvágásba.

Ma már a stresszes élethelyzetek ritkábban jelentenek közvetlen életveszélyt (nem a mamut elől menekülünk, hanem a főnökünk elől :)), azonban szervezetünk még mindig az ősi módon reagál, akár valós, akár képzelt vészhelyzetről van szó. Előidézheti a fent említett közlekedési dugó, a zsúfolt metró, a gyermekünk sírása vagy az íróasztalunkon tornyosuló elvégzendő feladat.

A stressz érzésnek egy másik oka azonban inkább lelki, és nem pusztán idegi reflexen alapszik. Egy-egy nehéz élethelyzet (például munkahelyi vagy magánéleti nehézség, konfliktus) feszültséget idézhet elő. Ilyenkor az ember úgy érzi, hogy állandó nyomás alatt van (fel a kezekkel, akivel már előfordult :)), nem tud megfelelni a vele szemben támasztott követelményeknek, illetve ahhoz, hogy megoldja, teljes eszköztárát és összes energiáját mozgósítania kell. Érhető módon, így másra nem is jut figyelme, türelme, ereje. Pont a szeretteim húzzák a rövidebbet? Na azt már nem! Nem hagyom magam leteperni! Kedves Stressz! Szakítanunk kell!

Ugyanakkor a stressznek van egy pozitív oldala is, mégpedig az, hogy teljesítményed fokozására ösztönöz. Ennek hátterében is a túlélési ösztönünk áll (milyen meglepő :)), amely fontos szerepet játszott abban, hogy az emberi nem fennmaradjon, és sikeresen boldoguljon. Mivel én is szeretnék fennmaradni, a legfőbb feladat, megtanulni a stresszt pozitív irányba fordítani.

Nos, én elég gyakran érzem, hogy a fejem felett összecsapnak a hullámok (mondjuk minden nap... többször :)), ezért elkezdtem kialakítani egy módszert (legyen ez a NyugiAnyu módszer :)), hogy megoldjam a megoldhatatlant. Vagy, ha nem is tudom megoldani, akkor legalább ne érezzem magam rosszul miatta. Ha szeretnétek többet tudni róla, kövessétek a blogot!

Nektek mi okozza a legtöbb napi stresszt? Hogy oldjátok meg?