Teljesen mással terveztem ezt a blogot elindítani, de ha már mindennapi történetekről szól, akkor álljon itt a mai egyperces.

Hazaérkeztünk a bevásárlásból, próbálom elrakni a friss élelmiszert, és „gyorsan” feltenni a vacsorát. Lányom közben előveszi az új tusfürdőjét a táskából, mert azzal szeretne a boltból hazaérvén kezet mosni. Úgy gondolja, hogy a konyha közepén önt a kezére belőle, majd átmegy a fürdőbe. Kinyitja a flakont és fejjel lefelé jól megrázza. A többit képzeljétek el. Ezután ijedten szalad a fürdőbe, a kezéről végig csöpög a tusfürdő. Kicsit bosszankodom, hogy miért nem a mosdó felett öntötte a kezére, és egyáltalán miért kellett még meg is ráznia. Nagyon érzékeny csajszim van, már el is kámpicsorodik, hogy mennyi galibát csinált, hogy milyen ügyetlen, stb. Csak azért rázta meg, mert az előző flakonban kidobás előtt már kevés volt, így azt mindig meg kellett rázni, és elfelejtette, hogy ha tele van, akkor nagyon gyorsan folyik belőle. Természetesen a kicsi fiam ez idő alatt teli torokból követeli a vacsorát. Ismerős a helyzet?

Stressz szintem az egekben, ezért kezdem a mantrám: Nyugi Anyu! Nyugi Anyu! Igen magamban. Előfordul, hogy magamban beszélek. Ennél sokkal rosszabb, amikor félhangosan motyogok. Társaságban…:) De ha nem nyugszom meg, akkor szétesik az este. Még mindig nem örülök neki, hogy fel kell mosni a fél lakást, amikor egyébként is ezer dolgom lenne, de gyorsan próbálom tudatosítani magamban, hogy ez ellen már úgy sem tehetünk semmit. Megtörtént. Kész. Én is vertem már le a virágot a legrosszabb pillanatban, elég bosszantó tud lenni az embernek saját magának is. Utálnám, ha kioktatnának. Eszembe jut, hogy a bosszúság csak egy érzés, nem én vagyok. Körülvesz, ha történik valami bosszantó, de ennek nem kell így lennie. Ezért veszek egy nagy levegőt és tiszta erőből kifújom, vele a bosszúságot is. Ugyanezt megismétlem a lányommal együtt, aki közben még azt is elképzeli, hogy a balul elsült kézmosás emlékével egy csapat katona kimasíroz a szobából és helyette beenged néhány nyuszit. (értsd: plüss nyuszit). Örülök neki, hogy már régen megtanítottam neki ezt a gyors vizualizációs technikát, nagy hasznát vesszük. Végül együtt feltakarítunk, és már jöhet is a vacsora. A sajtos csirkemell helyett csak sima melegszendvics. :D

Kellett egy kis újratervezés, de mára azt is nagyon megtanultam, hogy a dolgok általában nem úgy történnek, ahogy elterveztük. Sokszor közbejön valami váratlan, különösen, ha gyerek van a családban. Eleinte ez külön bosszantott. Az, hogy bukik a fejben szépen felállított menetrendem. Ezzel persze csak magamnak okoztam plusz fejfájást és a családdal voltam ingerültebb. Később rájöttem, hogy ennél sokkal rugalmasabbnak kell lennem, ha el szeretném kerülni a felesleges idegeskedést. Vannak események, amik ellen utólag már nem tehetek semmit. Lehet, hogy megelőzhettem volna, most már csak egyedül az segít, ha a megoldásra koncentrálok. Esetleg tanulok az esetből.

Ez így leírva szép és jó, de a gyakorlatban, a való életben piszok nehéz. Minden nap megküzdünk vele, mert tudjuk, hogy valójában a boldogságunk múlik azon, hogy hogyan kezeljük a napi stressz-helyzeteket. Legyen szó munkahelyi, magánéleti, családi, vagy más típusú feszült helyzetekről. A stresszmentes élet nem azt jelenti, hogy elkerülhetjük a stresszes helyzeteket, hanem valójában hatékony stresszkezelést. Ez egy rögös út. Azért jött létre ez a blog, hogy megosszam veletek, hogy megosszuk egymással a napi megküzdési stratégiánkat, hátha tudunk tanulni egymástól, és ezzel hozzásegítjük egymást a boldogabb élethez.

Holnap erre számíthattok: Heti Ötös: 5 tipp a feszültség gyors csökkentésére!!!