Éppen, hogy hazaértünk a hosszas, egymás utáni, vidéki és külföldi családlátogatásokból, és már kezdődik is az iskola és bölcsőde. Azt sem tudom, hogy hol áll a fejem. Mondjuk ez előfordult már máskor is…  Néha… Egyszer-kétszer… :) A rengeteg tennivaló mellett pedig még azon is aggódhat az ember lánya, hogy miként viseli majd az imádott gyermeke a bölcsődei beszoktatást, vagy az iskolakezdés. És főként, hogy viseli majd az ember lánya! :) Az óvoda nálunk idén nem aktuális, a kicsi bölcsődés, a nagy elsős lesz, de az alábbi ötleteket nem csak bölcsisek, hanem kiscsoportos ovisok szüleinek is jó szívvel ajánlom, hogy stresszmentesítsük ezt az időszakot. Nekünk sokat segítettek mindkét gyerek beszoktatásánál.

1.       Ismerjétek meg jó előre az óvodát/bölcsődét és a környékét! Ne csak nyílt napon menjetek be az intézménybe, hanem sétáljatok arra gyakran. Ismerjétek meg, hogy milyen útvonalon fogtok reggel menni, nézegessétek meg az udvaron játszó gyerekeket. A kicsiknek fontos a kiszámíthatóság, de elképesztően gyorsan alkalmazkodnak, ha jó előre felkészítjük őket. Beszélgessetek sokat róla, hogy milyen lesz, mit fognak csinálni, kik lesznek velük.

2.       Kövessétek a bölcsődei/óvodai napirendet már otthon is! A legtöbb intézményben elérhető a pontos napirend, hogy mikor reggeliznek, játszanak, ebédelnek, alszanak, uzsonnáznak a gyerekek. Ez egy biztos keret lehet később a gyerkőcnek az idegen környezetben, amibe tud kapaszkodni. Ezt segítheti az is, ha magával viheti a kedvenc otthoni állatkáját, takaróját. Válasszátok ki előre, hogy melyik legyen!

3.       Induljon nyugodtan a reggel! Ne kapkodjatok, ne siettesd, hagyjatok időt magatoknak felkészülni a napra, az elválásra. Induljon egy nagy szeretet-bonbonnal a reggel! Alakítsátok ki előre a reggeli rutint, hogy legalább otthon ne érje meglepetés. Gondolj bele, milyen lehet a kényelmes, összebújós reggelek után, egy „gyorsan ki az ágyból, elkésünk” típusú ébresztő. Hagyj időt az átállásra. (Hamarosan jön a poszt a stresszmentes reggelekről.)

4.       A búcsúzkodás a csoportszobában legyen gyors, de mindig köszönj el tőle, és mondd el, hogy mikor jössz érte! Nyilván ne azt, hogy fél ötkor, hanem azt, hogy ebéd, alvás, uzsonna, játék után. Sokkal nehezebb a gyereknek is, ha végtelenségig megy a „csak még egy ölelést” játék. Csak elhúzzuk a búcsúzkodást. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom, hogy otthon elmondhassa a gyerek azt is, ha szomorú volt, ha hiányoztunk neki. Neki is joga van rosszul érezni magát, és esetleg fájlalni az elválást. Sokszor hallottam, hogy amikor egy gyerek rosszkedvű, akkor a szülők kétségbeesetten próbálják magyarázni neki, hogy miért ne legyen az. Szerintem ilyenkor nem kell meggyőzni őket arról, hogy másként érezzenek, hogy mindig örüljenek, hiszen ez valóban nehéz időszak nekik. Én mindig hagyom, hogy megéljék a negatív érzelmeket is, és csupán a megértésemmel, szeretetemmel támogatom őket, így tiszteletben tartva az érzelmeiket. Fontos, hogy tudják, hogy teljesen normális az is, ha néha nem érzik jól magukat, csak meg kell tanulni ezt kezelni. Természetesen végul azért mindig összegyűjtünk mindenről legalább öt pozitív dolgot is. :)

5.       Engedd el… Igen, ott belül… Tudom, elképesztően nehéz, én egy kicsit mindkét gyereknél „gyászoltam”, de ezt nem szabad, hogy a gyerek lássa. Úgy gondolhatja, hogy ez biztos szörnyű lesz, ha még anya is ennyire aggódik. Ráadásul a gyerkőcök elképesztően érzékenyek a szülők, és különösen az édesanyák érzelmi állapotára, és hamar átveszik az ő hangulatukat. Ne stresszeld ezért magad túl, még ha most nehéz is, hamarosan kialakul az új életritmusotok. A változás az élet rendje, de azért, hogy lássátok, nem vagytok egyedül azzal, ha titeket a leválás bizony megvisel, álljon itt néhány mondat abból a jegyzetből, amit a kisfiam első önálló bölcsis délelőttjén írtam:

"Ahogy pakolom a gyerekek játékait, könnycseppek folydogálnak az arcomon... Még jó, hogy a bölcsiben mondták, hogy milyen szerencsés, hogy nem vagyok az a túlaggódó, sírós típusú anyuka. Közben nagyokat bólogatva és mosolyogva arra gondoltam, hogy mégsem kellett volna abbahagynom a színjátszó szakkört... Sírok én, csak belül..."

+1. Nyugodtan beszélj a beszoktatással, leválással kapcsolatos érzelmeidről valakivel, akár írd ki magadból! Ne tartogasd belül!