Végre itt a nyár, néha meleg is az idő, a család meg nyaralni jár. Ha nem is jár, de legalább egyszer célba veszi mindenki a hétvégi házat, telket, Balatont, nekiveselkedik a vidéki szülő-nagyszülő látogatásnak, kempingezésnek, esetleg külföldre veszi az irányt. Múlt héten mi is belőttük a Velencei-tavat egy sátorral felszerelkezve. Két kis gyerekkel. Egy 30 fős tábor ellátmányával. Két hangfallal. :) Amikor indulás után 2 perccel a fékek beragadtak (mikor máskor?), a férjem kijelentette, hogy akkor most forduljunk vissza! Egy másodpercre nekem is megfordult a fejemben (ne aggódjatok kedves táborozóim, csak egy másodpercre :) ), és akkor még nem is tudtuk, hogy egy kis baleset (na nem mi baleseteztünk) és egy kiadós dugóban araszolás is hátra van. Lányom feltette a végtelenített ottvagyunkmár-lemezt, a kicsi meg sírással adott hangot nem tetszésének. 3 órán keresztül. Nem is csoda, ha az embernek már érkezéskor égnek áll a haja és a nyaralás másnapján már senki nem áll szóba senkivel. :) Jó ez erős túlzás, de talán mindenki érezte már azt, hogy a csodásra tervezett családi nyaralásán nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy gondolta. Végre együtt vagytok, de nem az igazi.

A hosszabb utak és felejthetetlen nyaralások örök klasszikusairól még nem is beszéltem: Az összes bőröndöt hozni akarod?! Biztos nem fér be! Le fogjuk késni a gépet!! Ki hagyta otthon a térképet? Azt hiszem eltévedtünk! Rossz oldalon van a Balaton! (Remélem nem haragszotok drága barátaim, hogy ez az örökbecsű is felkerült a listára…) Melegem van, húzd le az ablakot! Fázom, húzd fel az ablakot! Lassabban! Hányingerem van! Pisilnem kell! Már megint? Hangosítsd fel a rádiót, ez jó szám! Halkítsátok már le ezt a zene-bonát! Azt hiszem otthon maradtak az útlevelek! A járatunk nem ma indul, hanem holnap! (Reptéren persze… igen, igen… ilyen is megtörtént velünk.) Én nem akarok várost nézni, unalmas! Hány napig fekszünk még tétlenül a tengerparton??? Én megyek először zuhanyozni!!! Neeeem, ééén!!!! (hatan egy zuhanyzóra…) Meddig leszel még a fürdőszobában???

Végtelenségig sorolhatnám a közös nyaralások tipikus stresszes helyzeteit, amiken utólag jót nevetünk, de ott a helyszínen nem annyira viccesek. Miért kerülnek néha vakvágányra már az elején a várva várt nyári, közös együttlétek? (Karácsonykor erre a témára még visszatérünk!) Nagyon egyszerű okai vannak! Először is a szabadság előtt a munkahelyen általában nagy a hajtás. Néha előre kell dolgozni, mindent befejezni időre, esetleg mást is helyettesíteni, amíg ő nyaral. Ez sokat kivesz az emberből. Közben szervezni kell a nyaralást, bevásárolni, összepakolni, listákat írni, megbeszélni ki locsolja a virágokat, amíg senki nincs itthon. Szintén nem annyira nyugis tevékenységek. Az utazás lehet, hogy hosszú, fárasztó, össze vagyunk zárva, izgulunk, hogy rendben megérkezzünk, és az úton is számtalan kihívással találkozhatunk. Fáradtan, kimerülten érkezünk meg a vágyott helyszínre. Azt is tapasztaltam, hogy sokszor elszokunk egymás 24 órás társaságától. Év közben mindenki dolgozik, iskolában, óvodában van, este pár órát töltünk csak együtt. Mi például reggel sem együtt készülődünk, mert a férjem nagyon korán indul el otthonról. Ráadásul a családtagoknak nem mindig ugyanaz jelenti a kikapcsolódást, ami szintén konfliktus-forrás.

A kicsit hosszúra nyúlt bevezető után, lássuk a megoldást! Öt tipp, hogyan ne menjetek egymás agyára a nyaralás alatt!

1. Tervezzétek meg előre a pihenést! Közösen, a gyerekekkel együtt döntsétek el, hogy hova mentek, úgy, hogy mindenki találjon magának a környéken számára érdekes, kikapcsoló, feltöltő tevékenységet, helyszínt. Beszéljétek meg, hogy mikor, kinek a kedvenc programja lesz napirenden. Minden családtag kerüljön sorra! Így mindenki tudja, hogy mire számíthat, milyen lesz pontosan az együtt töltött idő. Fel lehet állítani a hétköznapitól eltérő „nyaralási rendet”. Tisztázhatjátok a költség-keretet is előre, főleg a gyerekekkel. Elkerülhető a miértnemvesszükmeg-hiszti. Osszátok fel a készülődés feladatait egymás között, hogy ne terhelődjön túl senki. Én lista-párti vagyok, amióta rászoktam, semmit nem hagyok otthon. Gondoskodjatok az utazás alatti unaloműzésről és iktassatok be pihenőket, amikor mozoghattok, a gyerekek szaladgálhatnak.
2. Ne tervezzétek túl a nyaralást! :) Semmi nem történik, ha valami nem úgy alakul, ahogy gondoltad! Nem kell minden percet előre beosztani, vagy túl sok programot bepréselni egy hétbe. Csak feszültséget okoz, és azt az érzetet kelti, hogy rohanunk egész nyaralás alatt. Legyen „semmittevő nap” is! :) Gyerekekkel különösen meggondolandó! :)
3. Adjatok időt magatoknak, hogy összeszokjatok. Én az első napot arra szoktam szánni, hogy közös hullámhosszra kerüljünk. Semmi komoly program, csak pihenés, lazsálás, közös együttlét, beszélgetés, a helyszín megismerése. Később jöhet az aktív kikapcsolódás.
4. Hagyd otthon a munkát! Vele együtt a napi gondokat, ne aggódj, megvárnak! Élvezd a pillanatot! Megérdemled!
5. Beszéljétek meg otthon az előre várható konfliktus-helyzeteket! Gondoljátok át, hogy milyen vitás szituációkra számíthattok, és döntsetek előre közösen. Így nem kell már a helyszínen vitatkozni azon, hogy ki alszik az emeletes ágyon felül, ki ül az autóban középen, stb. Találjatok kompromisszumos megoldásokat.

+1. Türelem!

Kellemes, stresszmentes nyaralást kívánok!

Nálatok mik a nyaralás kényes pontjai?